Ez egy igaz történet egy kisfiúról, aki a húgának vérátömlesztést kellett, kapnia. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy húgának ugyan az a betegsége, mint amiből a fiú két évvel korábban felépült. A kislánynak az az egyetlen esélye a gyógyulásra, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki már legyőzte ezt a betegséget, így tehát a fiú ideális donor.
- Adnál vért Mary- nek? - kérdezte az orvos.
Johnny tétovázott, az alsó ajka remegett, aztán elmosolyodott, és ezt mondta:
- Persze, a húgomért.

Nemsokára betolták a két gyermeket a kórterembe - Mary sápadt és sovány volt, Johnny erős és egészséges. Nem szólalt meg egyikük sem, de amikor a tekintetük találkozott, Johnny elmosolyodott. Amikor azonban a nővér beszúrta a tőt a karjába, Johnny mosolya lehervadt. Figyelte, ahogy a vére átfolyik a csövön. Amikor a megpróbáltatás már csaknem véget ért, Johnny kissé reszketeg hangja törte meg a csendet:
- Doktor bácsi! Mikor fogok meghalni?
Csak ekkor értette meg az orvos, hogy Johnny miért tétovázott, miért remegett az ajka, amikor beleegyezett a véradásba. Azt gondolta, hogy ha vért ad a húgának, az azt jelenti, hogy lemond az életéről. Abban a röpke pillanatban meghozta döntését.
Érted ki adná oda az életét? Ezek azok az emberek, akikbe érdemes befektetned az életedet. Ők azok, akik felé ki kell mutatnod nagyrabecsülésedet, most, amíg még teheted. Ők pótolhatatlanok! Amikor már nem lesznek, rá fogsz jönni. Néhány dolog, amire most törekszel, akkor üresnek fog tűnni. Néhány dolog, ami most felzaklat, akkor jelentéktelennek fog tűnni. tehát hozd ki a lehető legtöbbet minden pillanatból! Hozz létre olyan emlékeket, melyeket aztán kincsként őrizhetsz. Légy bölcs: építsd az életed azok köré, akik számítanak!