Egy ember elment levágatni a haját, és megígazíttatni a szakállát.

Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem hogy Isten létezik."

- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyermekeket?

Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt.

Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:

- Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!

- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.

Hiszen itt itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Éppen most fejeztem be az ön

hajának és szakállának rendbetételét.

- Nem, nem! erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek,

hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?

- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! válaszolt a mester.

- Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az! - bólintott rá a vendég. Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK!

Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.