DE MIÉRT NEM HALTAK MEG A HALAK?

 „és eltörlé az Isten minden állatot, mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó mászó állatig, és az égi madárig, mindenek eltöröltetének a földről.”
(1.Mózes 7:23)

De maradtak a halak, melyek a vízben éltek….

Tudjuk, hogy Isten igazságos, és valamennyi törvénye mindenkire és egységesen vonatkozik.
Felmerült bennem tehát a kérdés:
Miféle megkülönböztetés, protekcionálás okán maradtak meg, és éltek, mint hal a vízben?

Aztán rájöttem a megoldásra!
Nemrég érkeztem Afrikából.
Onnan, ahol nem hallottam sohasem a világ bajairól, és nem beszéltek a világról negatívan sohasem.
Még egymásról is óvatosan szóltak, és csendben, pedig nemrég fejeződött be náluk egy háború…
Amikor Európába és szűkebb hazámba érkeztem, sorozatosan ütötték meg fülemet a rossz szavak…

Szerettem volna olyan lenni, mint hal a vízben!

Ott, ahol a víz alatt nem beszélnek és így nem is hallják egymást.
Nincs hazugság, nincs rágalom, nincs vádaskodás, és sok más, ami a nyelv bűne.
Az ő csendjükben így a szónak nincs teremtő ereje, mely akár ölhet és rombolhat..
Aztán valamennyien azonos vízben közegben élnek, melyben a másság mégis elfogadott.
Együtt érzik a víz hidegét, vagy melegét, tisztaságát vagy szennyezettségét…
Nincs közöttük még paráznaság sem, mert minden hal csak azonos hallal találkozva szaporodik…

- Isten pedig tudta, hogy a halak a nyelvükkel nem vétkeztek, és a fülük által sem voltak
kísérthetőek a rossz beszédre.
- Isten tudta, hogy a halak csak a vízben éltek, így még a szemükkel sem láthatták az
elromlott, istentelen világot.
Még a látásuk sem nyitott ajtót a bűnöknek, bűnös kívánságoknak.
- Isten pedig tudta azt is, hogy a halak még testi felületükkel,tapintásukkal, érintéseikkel
sem találkoztak az emberrel, így ezen érzékelésük is tiszta maradt !
- Szagolni pedig senki sem tud a víz alatt….

A halak tehát egyetlen érzékszervükkel sem ismerték a bűnt, nem tapasztalhatták és nem ismerhették meg Noé korának istentelen állapotát, és nem is tudtak kapcsolódni ahhoz.

E sorok írása közben eszembe jutott a kereszténység jelképe: a hal…

Sohasem szerettem a jelképeket, de most mégis elgondolkodom.
Vajon milyen hal az, amely szaglászik, amely hallgatózik, amely rosszat beszél a másik halról?
Vagy rosszat hallva rosszat mond?
Milyen hal, az, amelyik közegéből, a vízből kilépve más közegben élőkkel egyesül, azokhoz kapcsolódik, dörgölőzik, lelki-testi szellemi paráznaságban érzi jól magát ?

Úgy gondolom, hogy ítéletre már alkalmas halak, melyek a Noé korabeli ítéletet ma már nem úsznák meg…

Megúszni: vízben maradni !
Halnak maradni…………..

E kis okfejtés mosolyt keltő írásként szerettem volna közreadni.
Sajnálom, hogy a nevetés is le tud fagyni az arcokról ezek után…