III. Jósua főpap jelképes megkoronázása (Zak 6,9-15)

A látomás véget ért, Zakariás felkelt álomszerű állapotából. Ami ezután következik, az egy jelképes esemény, amely Jeruzsálemben történt meg az Úr parancsára.

Ennek a ceremóniának (ti. Jósua főpap megkoronázásának), a helyszíne jelentőséggel bír. A látomássorozat centruma, azaz a negyedik és az ötödik látomás Jósa főpapról és Zerubbábel kormányzóról szól, aki Dávid leszármazottja. Itt Zakariás ezt a két látomást összeköti Messiással, aki egyben pap és kormányzó, azaz király. Így a jövőben helyreállított Izrael már úgy tűnik fel, mint aki felett a Messiás PAP-KIRÁLY uralkodik.

A harci szekerek és lovak által szimbolizált ítélet és pogány világbirodalmak pusztítását (Zak 6,1-8) azonnal Jósua főpap megkoronázása követi, amely Krisztust jelképezi királyi dicsőségben (Zak 6,9-15). Ez általában véve is a próféciák rendje a Bibliában: először az Úr napjának ítélete, majd a királyság áldásai következnek.

Bár a nyolc éjszakai látomásnak vége, Jósua megkoronázása szorosan kapcsolódik ezekhez a kijelentésekhez, így Zakariás napjai és a végidők kiteljesedett messiási uralma között is híd képződik. A koronázás már nem látomás, hanem egy ténylegesen lezajlott, jelképes történelmi esemény, amely minden valószínűség szerint a látomások másnapján következett be.

Ez a jövendölés/esemény magyarázataként és csúcspontjaként is szolgál az előző éjszakai látomásoknak. Vannak kommentátorok, akik ezt a jövendölést az előző látomáshoz kötik vagy annak részeként kezelik, csakúgy mint az első, második és negyedik fejezetekben található jóslatokat az azokat megelőző álmokhoz. Azonban még ezek a magyarázók is megegyeznek abban, hogy ez a jövendölés eredetileg nem volt része a 6,1-8-ban található látomásnak, hanem a korábban előforduló “csemete” próféciát erősíti.

A tanulság, ami ebből a jelképes ceremóniából levonható az az, hogy a Messiás királyként és papként jelenik meg egy személyben és újjáépíti Isten templomát Izráel jövőbeni helyreállításának részeként az ezeréves királyságban.

Ez az egyik legjelentősebb és legértékesebb messiási prófécia: az egész Ószövetségben ennél világosabb utalást senki nem ad a megígért megváltó személyére, az általa betöltendő hivatalra és elvégzendő küldetésre vonatkozóan.

Zakariás 6,9-10

Az Úr szava érkezett Zakariáshoz azzal az instrukcióval, hogy vegye el egy részét (vagy az egészét) annak áldozatnak, amelyet némelyek a száműzöttek közül hoztak Babilonból a templom helyreállítására. A visszatértek között Heldáj, Tobijjá és Jedája. A próféta Cefánija ben Jósiás házában találkozott velük, ahol minden bizonnyal tartózkodtak.

Zakariás 6,11

Zakariásnak díszes koronát kellet készítenie az adományozott ezüstből és aranyból és azt Jócádák ben Jósua főpap fejére kellett tennie (3,1). A héber szöveg többes számot, “koronákat” használ, ami vagy arra utal, hogy több koronából állt az ékszer vagy arra, hogy különleges, szakrális használtra szánt korona volt (Jel 19,12). Bizonyos magyarázók szerint két korona és kettős koronázás volt – az egyik Jósuáé, a másik Zerubbábelé; azonban erre nincs utalás ebben a részben. Ez a korona nem a főpap szokásos turbánja volt, hanem királyi, sok részből álló korona (héb: ataróth; Jel 19,12). Zakariásnak nem papként, hanem királyként kellett megkoronáznia a főpapot (Zsolt 110,4; Zsid 7,13).

Ha visszakanyarodunk a jelenhez, megállapíthatjuk, hogy Krisztus már most is a Főpap, a legszentebb személy a függöny mögött (Zsid 9,11-14; III. Móz 16,15) és az Atya trónján ül. Azonban még nem lépett a földi nyilvánosság elé, hogy elfoglalja a Zakariás által jelképezett trónt – ez még a jövő zenéje.

Zakariás 6,12

Ezután Zakariásnak be kellett jelentenie a szuverén Jahve nevében, hogy a jelenlévők a figyelmüket Jósua főpapra irányítsák, akit Zakariás a “Csemete” névvel illet (héb: semah, szószerint “ágacska, sarj” Zak 3,8, Ézs 11,1; 53,2; Jer 33,15; Agg 2,23). Jósua a jövőben megjelenő messiási sarjat, csemetét szimbolizálta. Ez a név arra utalt, hogy ez az eljövendő Sarj, szerény körülmények közül fog “kisarjadzani” (Ézs 53,2; Mik 5,2). A héberről fordított “kisarjadzik ott, ahol van” egy szójáték a “sarj” szóval. Annyit jelent kb. hogy fel fog törni az élete ennek a sarjnak onnan lentről, ahol az élet éppen hogy pislákol. A birodalma aztán fokozatosan egyre jobban kiterjed, végül Ő építi fel Jáhve templomát.

A második templom felépítésének idején Isten Zerubbábelt választotta ki a munkára, nem Jósuát (Zak 4,9-10). Azonban a Messiást – akinek Jósua az előképeként szolgált – választotta ki arra, hogy felépítse a távoli jövőben felépülő templomot (Ézs 2,2-4; 56,6-7; Ezé 40-43; Mik 4,1-7; Agg 2,6-9). Azok számára, akik nem hisznek az ezeréves királyság tényleges eljövetelében, a templom az egyházat jelenti.

Jósua és Jesua, azaz Jézus nevének összecsengése sem véletlen: mindkét név jelentése az, hogy az “Úr Megment”.

Az arámi Targum, a jeruzsálemi Talmud és a Midrás egyöntetűen messiásinak tartja a 12. verset. Amikor Pilátus kimondta azt, hogy “Íme az ember”, akkor akarva-akaratlanul is azt hirdette ki a zsidóknak, hogy Ő a “Csemete”, amelyet Isten ebben a versben ígért meg.

Zakariás 6,13

Valóban “Ő” (a héberben külön hangsúlyt kap az “Ő”) fogja felépíteni az Úr templomát. Az Úr szó a nyomaték kedvéért kerül ismétlésre. A Csemete/Sarj a királyi fenségnek kijáró tisztességet kap (Dán 11,21; 1Krón 29,25), “ülve uralkodik” – Izrael papjai soha nem ültek szolgálat közben – és uralkodik Dávid trónján (2Sám 7,16; Ézs 9,7; Luk 1,32). Pap lesz, akik királyként uralkodik és béke (héb. “salom”) jellemzi majd két tisztséget betöltő uralmát.

A 110-es Zsoltár mellet ez az Ószövetség egyik legegyértelműbb utalása arra, hogy az eljövendő dávidi király egyben pap is lesz (Zsid 5,1-10; 7,1-25). Vannak, akik szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy bár a dávidi uralkodó test szerint nem papi családból származik, mégis a papság teljes támogatását élvezi majd.

Zakariás 6,14

Az ünnepi koronának, amelyet Zakariás készített Jósuának a templomban kellett maradnia, hogy Tobijját, Jedáját és Cefánija ben Jóisást (más néven “Hen”-t) a “Helem”-re, azaz azaz erőre emlékeztesse. A “Hen” szó, azaz Cefánia ben Jósiás másik neve annyit tesz, mint “a nagylelkű” vagy “a kegyelmes” és valószínű, hogy Jóiás tiszteletbeli címeként használják ebben a versben, mert ő volt a házigazdája ennek a “koronázásnak” (10. v.).

Zakariás 6,15

Amikor a Csemete (v. Ág) megjelenik, a pogányok messziról eljönnek majd és segítik Jahve templomát felépíteni. Az adakozók, akiket a 10-es és a 14-es vers említ (Tobijjá, Jedéja, Cefánija) előképei a jövőbeni pogányoknak, akik messze földről érkeznek az utolsó napokban, hogy segédkezzenek az Úr házának építésében (Ézs 60,4,6,9). Amikor ez megtörténik, az emberek tudni fogják, hogy Jahve küldte el a Messiást az Ő népéhez. Másvalaki szerint a prófécia beteljesedése majd Zakariást igazolja és bebizonyosodik róla, hogy Ő az Úr küldötte. Ezek a messze lakó emberek részt vesznek a jövőben templom építésében ajándékaikkal, feltéve ha hűségesen engedelmeskedtek az Úrnak és megtették mindazt, amit parancsolt.

Az Újszövetségben Isten személyesen garantálja, hogy az emberek végül engedelmeskedni fognak, mert az Ő Szelleme teszi őket képessé erre.

Milyen templom lesz az, amit a Csemete épít? Úgy tűnik, valóságos épületként áll majd Jeruzsálemben, ahol Isten maga fog lakni az ezeréves királyságban és ahol ez az épület nagy dicsőséget szerez neki. Újjeruzsálemben az örökkévalóságban már nem lesz templom. Az igaz, hogy most az egyház Isten temploma (mégpedig Krisztus testének egésze és a helyi gyülekezetek együtt), de itt nem az egyházról van szó. A zsidó és pogány hátterű hívők egy szinten való kezelése és egyenlősége titok volt egészen addig, amíg ezt Isten a Krisztusban ki nem jelentette.

Itt találhatjuk Zakariásban minden prófétai irat végső beteljesedését: az Úr Jézus Krisztus megkoronozását. A koronázás napja csak azután fog bekövetkezni, hogy világra kiszabott ítélett sötét éjszakája véget ért. Ez a rész az egyik legfenségesebb utalás a Szentírásban a Messiás személyére és munkájára vonatkozóan.

Az események egymásutánisága a nyolc látomásban, majd ezt követően Jósua megkoronázása a hagyományos diszpenzacionalista nézet mellett szól, miszerint Jézus akkor kezdi meg dávidi királyként uralkodását, amikor másodszor jön el a földre. A progresszív diszpenzacionalista, a premillenialista és az amillenialista felfogás szerint azonban Jézus már megkezdte uralkodását Dávid sarjaként első eljövetelekor.

Ennek a messiási próféciának a teljességét talán jobban átlátjuk, ha az abban található elemeket sorrendbe állítjuk:

1. A Csemete emberi származása és mivolta
2. Születési helye
3. Az ezeréves királyságban fennálló templomot Ő építi fel
4. Alkalmas arra, hogy Isten dicsőségének hordozója legyen
5. Dávid tónján uralkodik
6. Papi szolgálata lesz
7. Áldott szolgálatának eredménye a béke lesz

Ezzel véget ér Zakariás könyvének apokaliptikus része, a 7-14. fejezetek korabeli prófétai üzeneteket tartalmaznak. Egyes bibliatudósok kísérletet tettek arra, hogy a könyv utolsó nyolc fejezetét összekössék az első nyolc látomással, de mindezek erőltetettnek tűnnek.