Embernek maradni mindhalálig

1945 a háború vége

A háború alatt Németországban sok magyar katona esett fogságba.Köztük volt édesapám is.Az amerikaiak,mikor kiszabadították őket felajánlották nekik,hogy ha velük mennek kapnak földet,ahol letelepedhetnek.Magyarországon úgy is csak nyomor vár rájuk.A magyarok egy része velük ment,nagyobb része azonban hazaindult Magyarországra.

Édesapám egyik katonatársával egy rossz ladikkal kelt át az Elbán,hogy hazajusson.A partraszállás után gyalog tették meg a hosszú útat.

Amint hazaértek le kellett jelentkezniük alakulataiknál.Ekkor már hazánkban a vörös hadsereg vette át az uralmat.

Édesapámat és pár társát akkor mindjárt nem engedték haza,hanem beosztották őket a fővárosba járőrözésre.Azt a feladatot kapták,hogy a hazánkban rekedt menekülő német katonákat,családokat fogjul ejtsék.

Egy német házaspár két gyerekkel menekült a dunai hídon,mikor édesapám észrevette őket.Nem fogott fegyvert rájuk,intett nekik,hogy meneküljenek.

Ezért a tettéért - mivel egyik társa beárulta -,aki közben a menekülő családot hátba lőtte - két hétig kínozták és hazaárulással vádolták.Mivel tettét egy magyar tiszt tanácsára nem ismerte el,megfelelő bizonyíték hiányában elengedték.

Öt év múlva.

Édesapám behívót kapott katonai szolgálatra.A laktanyába összetalálkozott azzal a katona társával,aki miatt Pesten megkínozták.Odament hozzá - az kezet nyújtott felé és azt mondta:

-Ember vagy pajtás,én meg gyilkos lettem - azóta mindig a két gyerekről álmodom,meg szüleikről,akiket hátba lőttem - vak voltam - nem azt néztem,mint te,hogy ők is ártatlan áldozatai a háborúnak - hanem azt, amire parancsot kaptunk: -Lődd a németet!Isten bocsássa meg nekem!

Édesapám mindig csendes,nyugodt természtű volt - nem igazán mesélt a háborús időszakról semmit.Ezt a történetet is mástól hallottuk meg,- Ő csak utána mesélte el,mikor rákérdeztünk.Sajnos 1991 -ben meghalt,de szívünkben azóta is velünk van - és nagyon büszkék vagyunk arra,hogy olyan kegyetlen időkben is,mint a háború ,EMBER tudott maradni.