Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről
             előhúzott egy   lekváros üveget.
             Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan
             számolni kezdte.
             Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon
             pontosnak kellett   lennie. Nem hibázhatott. Ezután
óvatosan visszatöltötte a
             pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a
hátsó ajtón.
             A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja
             fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.
Türelmesen várt
             a  patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a
patikus éppen
             nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt -
megcsoszogtatta a lábát a padlón.Semmi. Megköszörülte a
             torkát úgy,hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
csak lehet. Ez  sem volt sikeres.

            Végül kivett egy érmét az üvegből és   megkocogtatta a
pult  üvegét. Ez használt!
             - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően
bosszús hangon
             - éppen a chicagói testvéremmel beszélek, akit már ezer
 éve nem láttam
             - tette hozzá a patikus, mint aki választ  sem vár a kérdésére.
             - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni  veled -
mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús
             hangon.  Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
             - Tessék? - fordult hozzá a patikus.
             - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,
             és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg
  őt. Hát,
             tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? Kislányom, mi
nem árulunk
             csodákat.        Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, kissé
             megenyhült tónusban.
             - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni.
             Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül! A patikus
             testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt. Lehajolt
             a kislányhoz és megkérdezte:
             - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
             - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel
             - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta,
             hogy valami  operációra volna szüksége. De Apu nem tudja
megfizetni,
             ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
             - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
             - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig
hallhatóan. Ez az összes ami van, de tudok többet is
             szerezni, ha  kell.
             - Nahát, milyen csodálatos véletlen - mondta mosolyogva a férfi
             -, egy dollár és tizenegy cent éppen az a pontos összeg, ami egy
             kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a
másikkal kézen
             fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném
   látni az
             öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van
nálam egy olyan
             csoda, amit te szeretnél.

             A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong   volt,
sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.
             Ingyen   elvégezte az operációt, és nem telt bele sok
idő, amire   Andrew ismét
             otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan
beszéltek arról
             az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett. - Ez a műtét
  egy igazi  csoda volt - suttogta Anya -, vajon mennyibe került
volna?
             Tess    mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a
csoda: egy    dollárba és
             tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe.

             Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem
magasabb törvények
             működésétől. Tudom, hogy továbbadod a labdát! Itt van,
dobd hát oda
             valakinek, aki jelent valamit a számodra! A labda egy
kör,   illetve
             gömb, se eleje, se vége. Együtt tart bennünket, mint a
Barátok Körét.
             De a legnagyobb kincs számodra látni és érezni azt a  barátságot,
             amiben Te részesítesz engem. Ma én dobtam feléd a
barátság-labdát.
             Most rajtad a sor: passzold tovább valakinek, aki a   barátod.

             Ahogy megkapod ezt a levelet, azonnal küldd tovább
             legalább 10     személynek, beleértve azt is, aki neked küldte.
             Én csak annak küldöm, aki megérdemli!

             A legerősebb kívánság volt, amikor a Jóisten kinyitott
egy  ablakot,
             meglátott engem és megkérdezett: - Gyermekem, mi a
legnagyobb kívánságod a mai napra?

             Én azt válaszoltam:
             - Uram, arra kérlek, vigyázz arra, aki olvassa ezt az
üzenetet, és a
             családjára és barátaira is, mert megérdemlik, és nagyon
szeretem Őket.
             Isten szeretete olyan, mint az óceán: a kezdetét
láthatod,  de a végét
             nem. Ez a levél aznap fejti ki hatását, amikor megkapod. Egyeseknek
             badarságnak tűnhet, de az, aki nekem küldte, lassan     átérezte az
             üzenetét. Nézzük meg közösen, hogy működik-e.

             ANGYALOK IGENIS LÉTEZNEK, de nem mindig van szárnyuk, nem
             ismerjük fel   Őket. Ezeket a szárny nélküli angyalokat BARÁTOKNAK
             nevezzük, AMILYEN    TE IS VAGY SZÁMOMRA.