"Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige!"

(Péld. 25,11.)

Mikor Krisztus vendégségben volt, Ő irányította a beszélgetést és sok értékes tanítást adott. A jelenlevők hallgattak Reá, mert hiszen meggyógyította betegeiket, megvígasztalta a köztük levő szomorúakat és karjaiba vette gyermekeiket. A vámszedőket és bűnösöket magához vonta, és amikor beszélt, figyelmüket Őreá irányították.
Krisztus megtanította tanítványait, hogy miként viselkedjenek mások társaságában. Kioktatta őket az igazi társas élet kötelességeire és szabályaira, amelyek ugyanazok, mint Isten országának törvényei. Példájával tanította meg tanítványait, hogy ha egy nyilvános összejövetelt meglátogatnak, nem szükséges, hogy valamit szóljanak. Az Ő beszélgetése a lakomán a leghatározottabban különbözött attól, amit a múltban hallottak ilyen alkalommal. Minden kiejtett szava élet illata volt az életre. Tisztán és egyszerűséggel beszélt. Szavai olyanok voltak, mint az „aranyalma ezüst tányéron”.
Mily kimondhatatlanul becses a Krisztussal való érintkezés! Kiváltságunk, hogy ennek a kapcsolatnak örvendhessünk... Mikor a első tanítványok hallották Krisztusnak szavait, érezték, hogy szükségük van Őreá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a háznál, az asztalnál, a magányos szobában, és a mezőn. Vele voltak, mint tanítványok tanítójukkal, és naponta hallották ajkairól a szent igazságokat. Úgy tekintettek Őreá, mint a szolgák az ő mesterükre... Vidáman és készségesen szolgálták Őt.
Társaságunk nagy fontossággal bír. Sok kellemes és hasznos társaságot fejleszthetünk ki, azonban egyik sem oly értékes, mint az, amely által az ember kapcsolatba kerülhet a végtelen Istennel. Ha így egyesülünk Vele, Krisztus szavai bennünk lakoznak... Ennek eredménye egy megtisztult szív, körültekintő élet és hibátlan jellem. Azonban csak a Krisztus megismerése és társasága által válhatunk hasonlókká Őhozzá, aki a mi egyedüli hibátlan példaképünk.