Szia Anya és Apa!

Nem tudom, mikor fogjátok elolvasni ezt a levelet. De remélem, mihamarabb. Azért nem privátban teszem, mert szeretném, ha tudnátok, mennyire ...sokat jelent nekem, amit most leírok. Életem során rengetegszer hibáztam. Tudjátok… Makacs természetem, s a szívem, mely nem tud lemondani az álmairól ugyanakkora ajándék, mint amekkora teher néha. De bármennyi hibát is vétettem, akárhányszor is tévedtem, ti ugyanúgy szerettetek. Pedig sosem dolgoztam meg érte. Szeretném, ha tudnátok, sok éjszakán át gondolok rátok. Mindarra, amire tanítottatok. Hogy ne szűnjek meg soha adni. Hogy mindig higgyek. Hogy bízzak a jóban, s ne féljek a holnaptól. Régóta hajszolom az álmaimat, mint kiskölyök, ki a Napot megérinteni vágyik, s eszébe sem jut, hogy meg is égetheti magát. De akárhányszor találkoztunk, olyan szeretettel, s büszkeséggel néztetek rám, hogy néha belesajdult a szívem. Mert nem tudom, megdolgoztam-e érte. Nem tudom, méltó vagyok-e rá. Mikor elcsendesedik az éj, s csillagok szórják meg az eget, csak egy dolgot kívánok… Hogy méltóvá váljak arra a büszkeségre, amellyel rám néztek. Mert nem lehet, hogy ne így legyen. Nem lehet, hogy ne érjétek meg azt, hogy évekkel ezelőtt makacs szívem jól döntött. Nem tudom, milyen srácot szerettetek volna felnevelni. Nem tudom, megközelítem-e azt, kit megálmodtatok. Csak remélhetem, hogy így van. Szeretném, ha tudnátok, mindig törekedni fogok arra, hogy a lelkemben szép virágok bontsák szirmukat. És sosem fogom elfeledni, amire neveltetek. Hofi Géza azt mondta egyszer: "Az igazságból elveszett az "i"." Nem tudom, így van-e, de bármi is lesz, ígérem, én mindig keresni fogom.
Nagyon rég nem találkoztunk, s én nagyon rég nem tudtam mondani, hogy szeretlek titeket. Úgyhogy most leírom. Szeretlek titeket, és sosem lesz másként. Soha, míg csak élek. Itt most csattogó gépek köhögnek a lusta betonon, éhesen falják a métereket. Emberek százai között sétálok… egyedül, kik nem ismerik vonásaim, sem lelkem. Kiknek nem hagyok nyomot a szívében, s rátok gondolok… Remélve, bízva, hogy egyszer méltóvá válok arra a büszkeségre, amellyel rám néztek. :) Mindig azt tanítottátok, az embert nem vagyona teszi értékessé, hanem, hogy milyen a szíve.
Remélem Anya… remélem… hogy értékes emberré lettem.