Napjainkban a gyomor-bélrendszeri fertőző megbetegedések egyre nagyobb hányada vírusos eredetű, a fejlett országokban a bakteriális eredetű fertőzések közegészségügyi jelentősége háttérbe szorulóban van. E vírusok leggyakrabban közvetlen/közvetett emberi kontaktus révén terjednek, de a járványok kialakulásában fontos szerepet játszanak az élelmiszerek is. Tájékoztató anyagunkban a humán calicivírusokat mutatjuk be részletesen.
Ajánló Influenza helyett calicivírus
A Caliciviridae családot alkotó vírusok egy része az 1930-as évek óta ismert állatpatogén kórokozó. Emberi fertőzésekben csak az 1970-es években fedezték fel a calicivírusokat, de ma már a legfontosabb kórokozóknak tartják őket a nem bakteriális eredetű, gyomor és bélrendszert érintő (gasztroenterális) járványokban. A molekuláris módszerek elterjedésének köszönhetően folyamatosan nő az újonnan felismert vírustörzsek száma, melyeket általában felfedezésük földrajzi helyéről neveznek el.

A humán calicivírusok világszerte, életkortól függetlenül és szezonalitás nélkül a virális eredetű gasztroenterális megbetegedések 30-40%-át, az ilyen járványoknak pedig 75-89%-át okozzák. A fertőzés elsősorban a fertőzött széklettel szennyezett élelmiszer (zöldségek, saláták, eper, málna, kagylók, stb.), a közvetlen és közvetett kontaktus (pl. az élelmiszert kezelő fertőzött személy, szennyezett felületek, stb.), valamint a víz révén terjed, de a vírus a hányadék párolgása útján a levegőben is terjedhet.

A calicivírusok populáción belüli körkörös áramlásához hozzájárul, hogy a fertőzött személy a tünetek megjelenése előtti és utáni időszakban is ürítheti a vírust. Részben a rövidtávú immunitás, részben a vírusok nagy genetikai és antigén diverzitása miatt az élet során ismételt megbetegedések előfordulhatnak. Humán calicivírus járvány gyakran fordul elő időlegesen zárt emberi közösségekben (óvoda, iskola, laktanya, gyermektábor, kórház, öregek otthona, stb.), ahová a vírus bekerülve gyorsan terjed és rövid idő alatt nagyszámú megbetegedést okozhat. A humán calicivírus fertőzéseknek jól körülhatárolható epidemiológiai és klinikai jellemzői vannak, melyekből négy emelhető ki:

1. a fertőzésnek rövid, 24-48 órás az átlagos inkubációs ideje,
2. az esetek többségében a vezető klinikai tünet a hányás (előfordulási gyakorisága >50%),
3. a betegség rövid, 12-60 órás lefolyású,
4. a széklet rutin bakteriológiai vizsgálatával kórokozó nem mutatható ki.

A humán calicivírusok környezeti hatásoknak relatíve ellenállók, és már alacsony részecskeszámban is megbetegedést tudnak okozni. A fertőzést és a járványok kialakulását a vírus széklettel, illetve szájon át történő terjedése miatt a klasszikus higiénés rendszabályok betartásával, betartatásával és megfelelő fertőtlenítőszerek alkalmazásával lehet a leghatékonyabban megelőzni. A humán calicivírus fertőzés megelőzésére vakcina nem áll rendelkezésre.

Forrás: Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója a calicivírus fertőzésről