JÓ, ROSSZ VAGY SZERENCSÉS

Számomra úgy tűnik, az önzés az önfenntartás ösztönéből fakad, amely a legmélyebb és legelöl álló ösztön. Hogyan is dönthetnénk az önzetlenség mellett? Ez csaknem olyan lenne, mint a nemlét mellett dönteni. Számomra a nemléttel azonos dolognak tűnne. Bárhogy legyen is, azt mondom: ne legyenek rossz érzéseid annak kapcsán, hogy önző vagy; mindnyájan egyformák vagyunk. Valaki egyszer egy igazán csodálatos dolgot mondott Jézusról. Valaki, aki még csak nem is volt keresztény. Azt mondta: "A nagyszerű dolog Jézussal kapcsolatban az, hogy annyira otthonosan mozgott a bűnösök között, mert megértette, hogy ő sem volt jobb, mint amazok."
Másoktól - például a bűnözőktől - csupán abban különbözünk, amit teszünk vagy nem teszünk, s nem abban, amik vagyunk. Az egyetlen különbség Jézus és a többiek között is csak az volt, hogy ő már tudatára ébredt, amazok pedig nem. Nézd meg azokat az embereket, akik a lottón megütik a főnyereményt. Azt mondják-e: "Örülök, hogy átvehetem ezt az összeget, nem önmagam, de a nemzetem és a közösségem számára." Mond-e bárki is ilyesmit, amikor megüti a főnyereményt? Nem. Mert ők szerencsések, szerencsések. Nyertek a lottón, övék a főnyeremény. Van ebben valami, amivel büszkélkedni lehet?
Hasonlóképpen, ha elérnéd a megvilágosodást, akkor a self érdekében tennéd, és szerencsés lennél. Akarsz-e ezzel kérkedni? Mi van ezzel kérkedni való? Nem látod, milyen tökéletesen ostoba dolog hiúnak lenni jó tetteid kapcsán? A farizeus (Vö. Lk 18, 11) nem volt gonosz ember, ő buta ember volt. Buta volt, nem gonosz. Nem állt meg gondolkodni. Valaki egyszer azt mondta: "Nem merek megállni gondolkodni, mert ha megtenném, nem tudnám, hogyan induljak el ismét."

Válasz

Képzeld azt, hogy rosszul érzed magad, és piszok hangulatban vagy, s valami csodálatos vidéken vezetnek keresztül. A vidék gyönyörű, de nem vagy abban a hangulatban, hogy bármit is megláss. Néhány nap múlva ugyanazon helyen jársz, és azt mondod: "Egek! Mi volt velem, hogy nem vettem mindezt észre?" Minden gyönyörű lesz, amikor megváltozol. Vagy nézed a fákat és a hegyeket az ablakokon át, amelyek még nedvesek a vihartól, minden elmosódottnak, alaktalannak látszik. Ki akarsz menni, oda, a helyszínre, hogy megváltoztasd a fákat, megváltoztasd a hegyeket. Várjunk csak, vizsgáljuk meg az ablakot. Amikor a zivatar alábbhagy, és eláll az eső, kinézel az ablakon, azt mondod: "Mennyire másnak látszik minden." A dolgokat és az embereket nem olyannak látjuk, mint amilyenek azok, hanem olyannak, mint amilyenek mi vagyunk.
Ezért, amikor két ember megnéz valamit vagy valakit, két különböző reakciót kapunk. A dolgokat és az embereket nem olyannak látjuk, mint amilyenek, hanem olyannak, mint amilyenek mi vagyunk.
Emlékszel a szentírásnak arra a mondatára, mely szerint minden jóra fordul azok számára, akik szeretik Istent? (Vö. Róm 8, 28.) Amikor végül tudatára ébredsz, többé nem próbálkozol azzal, hogy előidézd jó dolgok létrejöttét. Hirtelen megérted, hogy minden, ami veled történik, jó. Gondolj azokra az emberekre, akikkel élsz, akiket meg akarsz változtatni. Kedvetlennek, tapintatlannak, álnoknak, megbízhatatlannak vagy más effélének találod őket. De amikor más vagy, ők is mások lesznek. Ez egy csalhatatlan és csodatévő kúra. Azon a napon, amikor más vagy, ők is mássá válnak. És te is másnak látod majd őket. Aki korábban rettentőnek látszott, most egyszerre ijedtnek tűnik. Aki korábban durvának látszott, az most egyszerre ijedtnek tűnik. Hirtelen-váratlan senkinek sem áll többé hatalmában téged megsérteni. Senkinek sincs hatalma nyomást gyakorolni rád.
Valahogy így néz ki a dolog: egy könyvet hagysz az asztalon, én pedig felkapom és azt mondom: "Állandóan rám tukmálod ezt a könyvet. Vagy az a kötelező, hogy felvegyem, vagy az, hogy ne." Az emberek oly szorgosan vádolnak mindenki mást, hibáztatnak mindenki mást, hibáztatják az életet, hibáztatják a társadalmat, hibáztatják a szomszédjukat. Aki ezen az úton megy, az sohasem változik majd meg; folytatni fogja majd a rémálmot, sohasem ébred fel belőle. Hozd működésbe ezt a programot, ezerszer, ha kell:
(a) azonosítsd magadban a negatív érzelmeket;
(b) értsd meg, hogy azok benned vannak, nem a világban, nem a külső realitásban;
(c) ne tekintsd azokat az "én" elemi, alapvető részének; ezek a dolgok jönnek és távoznak;
(d) értsd meg, hogy amikor megváltozol, minden megváltozik.

Válasz

Igen jol emlekszel Magdikam,nekem pedig az jutott eszembe,hogy megkaphatsz es a tied lehet minden kincs hatalom,de ha szivedbe nincs szeretet "SEMMI VAG"

Válasz

Be kellene már végre látnunk, hogy gondolkodásbeli átalakulásra, megújulásra lenne szükség már,
de nagyon.
Majd, ha a gyűlölködést felváltja a szeretet. Csak ott van ám a gond, ahogy ezt itt olvashattam is, hogy ezt akarni kell, akarni mindenkinek.
Most eszembe jutott egy idézet. Nem tudom, hogy kitől, de valahol olvastam. Lehet, hogy nem szó szerint idézem, de valahogy így szól: Ha majd az emberek felismerik azt, hogy a szeretet hatalma többet
jelent, mint a hatalom szeretete, a földön akkor lesz BOLDOGSÁG ÉS BÉKE.
Köszönöm Erika. Érdekes és hasznos írás volt.

Előzmény

Válasz

AKARNI A BOLDOGSÁGOT

Arról beszéltem, hogy nem akarunk boldogok lenni. Más dolgokat akarunk. Vagyis, tegyük pontosabbá: mi nem akarunk feltétlenül boldog lenni. Készen vagyok a boldogságra, feltéve, hogy ez meg az meg amaz a dolog az enyém. De valójában ez a mondanivaló a barátunknak, Istennek, vagy bárkinek: "Te vagy a boldogságom! Ha nem kaplak meg, megtagadom, hogy boldog legyek." Igen fontos ezt megérteni. Nem tudjuk elképzelni, hogy e feltételek nélkül boldogok legyünk. Nem bizony! Nélkülük nem tudjuk elképzelni a boldogságot. Arra tanítottak, szabjunk feltételeket a boldogságunknak.
Ez tehát az első dolog, amit meg kell tenni, ha a felébredést választjuk. Ez azonos azzal, mintha azt mondanánk: ha a szerelmet akarjuk, ha a szabadságot akarjuk, ha örömöt, békét és lelkiséget, spiritualitást akarunk. Ilyen értelemben a lelkiség széles e világon a legpraktikusabb dolog. Felhívok mindenkit, hogy gondoljon ki bármi praktikusabbat, mint az általam meghatározott értelme a lelkiségnek - nem jámborság, nem odaadás, nem vallás, nem imádás, hanem lelkiség - tudatára ébredés, tudatára ébredés. Nézd a szívfájdalmat mindenütt, a fájó egyedüllétet, nézd a félelmet, összezavartságot, a konfliktusokat az emberek szívében, a konfliktust belül és kívül. Képzeld, hogy valaki ad neked egy módszert arra, hogy mindezektől megszabadulj! Képzeld, hogy valaki ad egy módszert arra, hogy megállítsd az energiák, az egészség, az érzelmek kárba vesző folyamát, mely a konfliktusokból és összezavartságból származik! Akarnád-e? Képzeld, hogy valaki utat mutat nekünk, melyen járva mi valóban szeretnénk egymást, és békében, szeretetben lennénk. Ki tudsz gondolni bármi praktikusabbat ennél? Ehelyett az emberek azt hiszik, hogy a jövedelmező üzlet sokkal praktikusabb, a politika sokkal praktikusabb, a tudomány sokkal praktikusabb. Az égvilágon mi haszna van annak, hogy valakit eljuttatunk a Holdra, amikor mi nem tudunk a földön élni?

Válasz

Mariann koszonom a tanulsagos irasaidaat.Akar boldogsagunkba akar akaratunkba,de ohatatlanul is belekerulnek negativ erzelmek ,cselekedetek,
kerulhetsz olyan kornyezetbe ,hogy veszejesztetheti boldogsagodat ezert mondta -Joel Osteen-
Ha valaki negativ emberekkel veszi korul magat .maga is negetivva valhat.!








osteen

Válasz

Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Nagyszerű repertoárja van, és sohasem szűnik meg játszani. Ez jelenti a felébredést.
És ennek hiánya az, ami miatt hipnotizáltak vagyunk, agymosottak, szendergők. Szörnyűnek látszik megkérdezni, de mondható-e rólad, hogy szeretsz engem, ha kötődsz hozzám, és nem engedsz utamra? Ha nem hagysz békében? Mondható-e rólad, hogy szeretsz, ha pszichológiailag, érzelmileg szükséged van rám a boldogságodhoz? Ez szembeszáll a szentírás, minden vallás, minden misztikus egyetemes tanításával. "Miért, hogy oly sok éven át nem vettem ezt észre?" Újra és újra ezt kérdem magamtól: "Hogyan lehet, hogy nem láttam?"
Amikor az Evangéliumban elolvasod azokat a radikális dolgokat, gondolkodni kezdesz: Őrült ez az ember? De egy idő után kezded hinni, hogy mindenki más őrült. "Ha nem gyűlölöd apádat és anyádat, fiú- és leány-testvéreidet, ha nem ítélsz el és adsz fel mindent, amit birtokolsz, nem lehetsz a tanítványom." (Vö. Lk 14, 26.) Mindezektől meg kell válnod. Ugye érted, nem fizikai értelemben vett lemondás. Az könnyű. Amikor padlóra kerülnek az illúzióid, akkor a realitással kerülsz végre kapcsolatba, és higgy nekem, soha többé, de soha többé nem leszel újra magányos.
A magányt nem gyógyítja az emberi társaság. A magányt a realitással való kontaktus gyógyítja.
Ó, erről annyi mondanivalóm van. Lépj kapcsolatba a realitással, válj meg az illúzióktól, keresd a kapcsolatot a valódival. Bármi is az, nincs neve. Csak azáltal ismerhetjük meg, hogy megválunk a valótlantól. Csak akkor tudhatod, mi az egyedüllét, amikor nincsenek már kötődéseid, amikor nincs már függőséged. De ehhez az első lépés az, hogy igényeld ezt. Ha nem látod kívánatosnak, akkor hogyan jutsz majd valamiképp közel hozzá?
Gondolj a magányosságra, amely a tiéd. Elveheti-e azt valaha emberi társaság? Csupán a figyelem elterelésére szolgál. Üresség van belül, ugye? És amikor az üresség a felszínre tör, mit szoktál tenni? Elfutsz, bekapcsolod a tévét, bekapcsolod a rádiót, könyvet olvasol, mások társaságát keresed, szórakozás után nézel, igyekszel elterelni a figyelmedet. Mindenki így szokott tenni. Ez manapság nagy üzlet, szervezett iparág, mely azért működik, hogy elterelje figyelmünket, kikapcsolódást, szórakozást adjon számunkra.

Válasz

A FÜGGŐSÉGRŐL

De ez az, amit a múlt összes misztikusai már régen ismételgetnek nekünk. Nem azt mondom, hogy a "magam", a feltételek által korlátolt ego, a kondicionált self, időnként nem esik majd szokványos sablonjaiba. Ez az, ahogyan és amilyenné kondicionáltak minket. De felveti azt a kérdést, hogy vajon elképzelhető-e egy olyan élet, amelyben annyira egyedül lennél, hogy senkitől sem függnél.
Mindnyájan függünk egymástól mindenféle szempontból, igaz? Függünk a hentestől, a péktől, a gyertyakészítőtől. Kölcsönös az egymásrautaltság. Ez rendben is van! Így alkotjuk a társadalmat, és különféle funkciókat osztunk különböző embereknek mindenki jóléte végett, hogy majd jobban lássuk el a dolgunkat, és hatékonyabban éljünk, legalábbis ezt reméljük. De mástól pszichológiai értelemben függeni - mástól érzelmi alapon függeni -, mit hoz ez magával? Azt jelenti, hogy a boldogságom tekintetében egy másik embertől függök.
Gondold ezt át. Mert ha ez létrejön, a következő dolog az lesz, akár tudsz róla, akár nem; hogy követelni fogod más emberek hozzájárulását a te boldogságodhoz. Akkor jön a következő lépés: egymás kölcsönös ellenőrzése, félelem a másik elvesztésétől, félelem az elidegenedéstől, félelem a visszautasítástól. A tökéletes szeretet elűzi a félelem ördögét. Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. Ha elhagynál engem, nem sajnálkoznék önmagamon; roppantul élvezem a társaságodat, de nem kötődöm hozzád.

Folytatas -->

Válasz

Mariann koszonom es halas vagyok tanulmanyaid megosztasaert

Válasz

A JUTALMAK ILLÚZIÓJA

Addig sehová sem jutunk. A Kelet nagy misztikusai és mesterei azt mondják majd: "Ki vagy te?"
Sokan azt hiszik, hogy a világon a legfontosabb kérdés az: "Kicsoda Jézus Krisztus?" Téves!
Mások úgy gondolják, hogy a legfontosabb kérdés: "Isten létezik?" Téves! Ismét mások: "Van élet a halál után?" Téves! Senkit sem látni azzal a problémával küszködve: "Van-e élet a halál előtt?" Mégis úgy tapasztalom, hogy pontosan azok az emberek, akik nem tudják, mit kezdjenek ezzel az élettel, éppen ők módfelett izgatottak és zaklatottak annak kapcsán, hogy mihez kezdjenek egy másik élettel. Annak, hogy tudatára ébredtél, az az egyik jele, hogy fütyülsz rá, mi történik majd a következő vagy az Isten tudja mikori életben. Nem törődsz vele, nem érdekel. Nem vagy érdekelt, kész, vége, pont, ennyi.
Tudod, mi az örökkévaló élet? Azt hiszed, hogy az egy véget nem érő élet. De a tulajdon teológusaid mondják majd meg neked, hogy ez őrültség, minthogy a véget nem érő még mindig időn inneni. Az a mindvégig tartó idő.
Az örökkévaló időtlenséget jelent, időnélküliséget. Az emberi elme nem képes azt megérteni. Az emberi elme képes megérteni az időt, és képes tagadni azt. Ami időnélküli, az meghaladja felfogóképességünket. Mégis, a misztikusok azt állítják, hogy nekünk az örökkévalóság "rögvestmost" van. Hogy is áll a jó hírrel? Az "rögvestmost" van. Az emberek annyira vigasztalanok, amikor azt mondom nekik, hogy felejtsék el a múltjukat. Olyannyira büszkék a múltjukra. Vagy annyira szégyellik. Őrültek. Egyszerűen boríts fátylat a múltra! Amikor azt hallod: "Bánd meg a múltadat!", vedd észre, hogy az a figyelemelvonás egy magasztalt fajtája, mely akadályoz abban, hogy tudatára ébredj. Ébredj fel! Ezt jelenti a bűnbánat. Nem pedig azt, hogy "pityeregj a bűneid miatt". Ébredj fel! Fogd fel a dolgokat, hagyd abba a sírást. Fogd fel a dolgokat! Ébredj fel!

Válasz